Good Morning, How are you?

Ezekkel a szavakkal kezdett ma az Amerikai Nagykövetségen a konzul. Mivel ma volt a vízuminterjúm, és most hazafelé a vonaton írom meg a blogom.

Szóval, a napom úgy indult, hogy reggel 3:50-kor keltem, mert 5:05-kor ment a vonatom a népkerti állomásról. Azt hittem, hogy fél óra alatt kiérek, ami igaz is lett, de nem gondoltam, hogy ennyire meg kell húznom a végét. Persze este is alig bírtam aludni, mert rohadt nagy vihar volt, a kutyáink pedig félnek ilyenkor és kaparják a bejárati ajtót. Szóval a mennydörgések, meg a kutyák kaparása miatt sem tudtam aludni, de aztán muterom beengedte őket a lépcsőfordulóba.

Szóval 3:50-kor keltem volna, de elfetrengtem 4-ig, mivel eleve éjfélkor feküdtem le. Még szerencse, hogy minden össze volt készítve, így nem sokat kellett bajlódnom. Szóval fél 5-kor elindultam gyalog a jó 3 kilóméteres túrámra a vasútállomásig, hátamon a nagy utazótáskával, meg a hátizsákkal. Az utolsó 500métert viszont már futva kellett megtennem, mert rohadtul késésben voltam. Szerencsére éppen elértem a vonatot, de amikor levettem a kabátot, meg a pulcsit, a pólóm elöl is meg hátul is full vizes volt, teljesen átízzadtam az egészet. A hajamból még csöpögött a víz, amikor a kalauz elkérte a jegyemet.

Szegedig szárítgattam magam, ott átszálltam, Pestig meg azért csak megszáradtam a vonaton. A nyugatiban leszállva először is a csomagmegőrzőt kerestem meg, hogy berakjam a cuccokat, ugyanis Gergő írta e-mailben, hogy nagytáskát, laptopot NE vigyünk a nagykövetségre, mert azt sok idő átkutatni. Nálam meg pont volt mind a kettő.

Szóval elindultam a Nagykövetséghez, ott a padoknál már ott várt Gergő a campleaderstől, meg a többiek is ott voltak, köztük a két csaj, akikkel egy táborban leszek. Miután Gergő elmondta, hogy mire számítsunk bent, elindultunk befelé. Akkor kezdtem el dumálni a két lánnyal, aztán meg végig velük voltam, meg egy másik sráccal, aki hozzánk csapódott. A csajok tök jófejek, vigyorogtak össze-vissza, a srác meg dumált egy csomót, de tök jó fej volt az is. Bent elvették a telefont, meg az mp3-am, aztán sorszámot húztunk és vártunk. Gergő azért rámhozta a cinket, hogy ha van rosszabb félévünk az indexben, akkor rákérdezhetnek. De végül nem kérdeztek rá.

Először egy csajhoz kellett menni, aki magyar volt, nála csak alá kellett írni egy papírt, meg a dátumot kellett ráírni. Persze én ezt is elkúrtam, mert az aláírást eggyel feljebb írtam, a vénlány meg egyből rámordított, hogy NEM ODAAA!!! Majdnem kiesett a kezemből a toll, úgy visított. Kiderült ugyanis, hogy oda csak kizárólag a konzul írhat. Mondom akkor most mivan? Ő meg erre: -Hát ezért én már nem vállalom a felelősséget, ezt már beszéljem meg a konzullal. Na mondom most kezdhetek el cinkelni tényleg. Amikor sorra kerültem, a csávó tényleg nem tűnt valami feldobottnak, kérdezte hogy mit fogok kint csinálni, meg mit fogok dolgozni, meg hol tanulok. Aztán mikor alá kellett volna írni, és meglátta az elkezdett aláírásomat, akkor ott nekiállt sóhajtozni egy darabig, akkor kajak azt hittem nem írja alá, de végül melléírta az enyémnek.

Szóval így lett meg a vízumom, kifelé megvártak a lányok is, úgyhogy velük mentünk, meg a sráccal a nyugatihoz, mert mindannyian arrafele tartottunk. A lányoktól elbúcsúztunk a metrónál, mi meg mentünk jegyet venni, meg kivenni a csomagot. A sráccal (Tamás) megbeszéltük, hogy majd felvesszük egymást facebookon, és majd tartjuk a kapcsolatot, mert ő is 31-én végez, és ő is Miamiba akar menni. Szóval már gyűlnek a lehetséges útitársak, de persze még nem tudok semmi konkrétat, ki merre akar menni a táboromból is, meg addig még annyi minden változhat is. Szóval most itt ülök a vonaton, és mindjárt megnézek egy így jártam anyátokkal részt, aztán meg mindjárt kecsóra érek, megyek 5-re fodrászhoz, remélem előtte a kondi is belefér. Na szotyi!

B